Az Illinois Egyetem táplálkozáskutatói 130 fő bevonásával végeztek hosszú távú fogyókúrás vizsgálatot. A vizsgálatban résztvevő túlsúlyos alanyokat két csoportba sorolták: az egyik csoport közepes fehérjetartalmú étrendet követett (40% szénhidrát, 30% fehérje, 30% zsír), míg a másik csoport a táplálkozási piramisnak megfelelő összetételű (55% szénhidrát, 15% fehérje, 15% zsír) ételeket evett.

A két csoportban megegyezett a napi kalóriabevitel mértéke. A kutatók hetente találkoztak a résztvevőkkel, megmérték a testsúlyukat, tanácsokkal látták el őket a diéta követésével, a bevásárlással és az ételek elkészítésével kapcsolatban. Az aktív fogyókúra 4 hónapig, a fenntartó időszak 8 hónapig tartott.

Vesszen a zsír!

A magasabb fehérjetartalmú étrendet követő csoportban az átlagos testsúlycsökkenés 23 százalékkal volt nagyobb mértékű, mint a táplálkozási piramis szerint étkezőknél. A "fehérjés" csoport 31 százalékának sikerült eredeti testsúlyának több mint 10 százalékától megszabadulnia, míg ez az arány a "szénhidrátos" csoportban mindössze 21 százalék volt - olvasható az EurekAlert beszámolójában.

Fontos az is, hogy a fogyás során mely szövetből veszítünk, a zsírból vagy az izomból. A több fehérjét fogyasztó alanyok a 4. hónap végére azonos mértékű fogyás mellett 22 százalékkal több zsírszövetet veszítettek, mint a másik csoport tagjai. A tizenkettedik hónap végére ez a különbség 38 százalékra növekedett.

Donald Layman, a vizsgálat vezetője szerint a nagyobb fehérjebevitel mellett az izomszövet jóval kevésbé fogy, mint a zsírszövet. Ez a hosszú távú testsúlycsökkenésnél fontos, mivel az izom energiát használ fel, azaz kalóriákat éget. Ha tehát valaki korábban 2000 kilokalória (kcal) energiabevitel mellett volt egyensúlyban - nem hízott és nem is fogyott - az a személy az izomtömeg-vesztést követően már csak nagyjából 1800 kilokalóriát fogyaszthat büntetlenül, mivel az izomzata ennél többet nem képes felhasználni.

Eszi, nem eszi…

A vérzsírok közül az LDL, azaz "rossz" koleszterin szintje a szénhidrátdús diétán lévőknél átmenetileg csökkent, majd ismét emelkedett. Számos kutatás alátámasztja azonban azt a feltevést, mely szerint a koleszterinszint elsősorban a genetikai hajlamtól függ, és nem a táplálkozástól.

A szív-érrendszeri betegségekben fő kockázati tényezőként szereplő trigliceridek szintje a fehérjedús diéta hatására csökkent, és ez a hatás a fogyókúra során végig fenn is maradt.

A diéta csak akkor hatékony, ha betartják. A legtöbb fogyókúra sikertelenségét az okozza, hogy a fogyni vágyók nem képesek betartani az előírásokat, mert szenvednek az éhségtől, egyhangúságtól és még számos más kellemetlenségtől. A fehérjedús diétán lévő csoport tagjainak 64 százaléka viszont sikeresen teljesítette a 4 hónapos kúrát, míg a másik csoportban ez az arány csupán 45 százalék volt.

A fehérjében gazdag ételeket evők jóllakottabbnak érezték magukat, mint a "szénhidrátfalók", ritkábban nassoltak és kevesebbszer sóvárogtak a különféle édességek után.

egeszseg.origo.hu/cikk/0921/349055/20090520_fogyokura_feherjedus_etrend_kaloriabevitel_1.htm

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.